Gondolataim
Itt elmélkedem mindarról, ami éppen megérint, érdekel vagy kikívánkozik belőlem. :) Legfelül a legfrissebb. ;)
A boldogsáról
Jose Mujica, Uruguay 2010-ben választott elnöke a boldogság titkáról: "Egyszerű: egyetértésben élni, önmagadnak lenni és megpróbálni nem ráerőltetni a te gondolataidat másokra. Nem várom el másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy én inkább tisztelni szeretném a szanadságukat, és megvédeni az én szabadságomat. Ez azzal jár, hogy megmondod, amit gondolsz, még akkor is, ha mások nem osztják a véleményed. A valós boldogság az életben úgyis "csak" két-három dologról szól, amelyek nem változtak Homérosz óta: a szeretetről, a gyermekekről és a jó barátokkal töltöt értékes időről..."
A mosoly
Ha alaposan végiggondolom: képtelen vagyok nélküle élni. Imádok rámosolyogni az utcán szembe jövő emberekre. Mosollyal köszönteni a kollégáimat. Kedves mosollyal belépni bárhová, ahova épp megyek. Őszinte mosollyal köszönteni a gyerekemet, amikor beszáll mellém az autóba a suli után. Mosolygó pillantásokkal kísérni őt az autóból reggel az iskolába vezető zebráig, és látni az örömét, ahogy visszapillant rám, apró, kósza, alig észrevehető intéssel. Mosollyal kelni reggelente, hálával a szívemben az újabb napért és mindazért, ami az életem. Mosollyal köszönteni reggel a férfit, akit szeretek. Pedig milyen mufurc kiskamasz voltam! Te jó ég! Undok béka. Most meg rendszeresen mosolygok csak úgy, magamban, mint egy quokka. 
Asszonyi összetartás - tisztelet az elődöknek
Ha mindannyian észben tartanánk, hogy a jelenlegi párkapcsolatunk örömei, a párunk figyelmessége és szerepeiben való funkcionálása kisebb vagy nagyobb részben köszönhető előző párkapcsolata tapasztalatainak, hálát érzenénk az elődeink iránt. Tisztelnénk őket, és (be)látnánk, hogy adtak hozzá boldogságunkhoz, örömünkhöz, a férfihez, aki most számunkra jelenti a szerelmet, a melegséget, a kötődést, a biztonságot. Mert ő most minden eddigi párkapcsolati tapasztalata okán olyan, amilyen. És lehet, hogy azért hoz virágot a szülinapomra, mert a korábbi kapcsolatát fájdalmak sodra kísérte ennek elmulasztása miatt. Az ő közös fájdalmaikon épül a mi közös boldogságunk. És ez így van rendjén. Mi újrakezdő nők, egymásnak adunk így jobb életet. A fájdalmaink által. Csak tartsuk észben! Talán mindannyiunk fájdalma hozzátesz a világ jobbításához? Ki tudja?
Futás
Ma már országos népsport a futás, de amikor 1994-ben futni kezdtem, minden reggel a sulikezdés előtt a gimi udvarán körbe-körbe, akkor még nem volt ilyen népszerű sport a futás. Legalábbis ott, ahol én éltem. ;)
Számomra a futás vissza-visszatérő szenvedély, élvezet és szabadságélmény. Hol elhagy, hol visszatalálok hozzá, de amikor része az életemnek, akkor helyet, időt követel, nem tudom nem csinálni, szükségem van rá, mint a levegőre.
Akár az éjszaka közepén is nekiindulok. Sokszor mezítláb, ha lehet. Csukott szemmel közben, amikor csak engedi a terep. Kutyával vagy anélkül. Nagy ritkán mellettem rollerező gyerekkel vagy nélküle. Erdőben vagy városban, szigeten vagy folyóparton. Futócuccban vagy egyszerűen csak hétköznapi ruhában és szandálban. Gyerek után még akár magas sarkúban is! J
Próbáltam csapatban, versenyen, időre, egyre javulni terv szerint, de nekem ezek nem jöttek be.
Nekem ez egy mozgásos meditáció. Szeretek egyedül lenni közben.
Ritkán van annyi időm rá, amennyi igazán jól esne, de egyre többször tudok hosszabban benne lenni, valahogy így alakul mostanában. És ettől szabadnak érzem magam, és csak rovom a kilométereket.
Remek ötleteim támadnak a munkámban felmerülő problémákra, szülinapi ajándékok terén vagy eszembe ötlenek elmulasztott tennivalók. Az önismereti munkám egy jelentős része is futás közben történt.
És a testem határainak megismerése, megtartása, az izmaim felfedezése is nagy ajándéka a futásnak számomra. Hiszen sosem sportoltam versenyszerűen, vagy edzővel.
Életem legnehezebb időszakában futás közben folyamatosan mantráztam a "nincs jó vagy rossz, csak van és kész" mondatot. Gyógyultam.
Amikor sikerült jól benne lennem, az maga a megtisztulás! Olyan mintha húznának a középpontomból. Könnyű vagyok és légies, szinte repülök.
Újabban úgy futok, hogy arrafelé, addig és annyit, amennyi jól esik, nem várok el magamtól semmilyen teljesítményt. Azt szeretném csupán, hogy élvezzem. És sokkal tovább és könnyebben bírom, mint amikor elterveztem előre a távokat meg az útvonalat. Nagyon élvezem! Nem mindig sikerül úgy futnom, hogy azt érzem húznak a középpontomból, de fáradtság érzetem már nagyon régen nincs futás után bármennyit megyek is. Sokszor próbálgatom is a különböző futási módokat, állapotokat. Egy csomó érdekes dolgot tapasztalok így.
Jó játszani! :)
Játszatok Ti is!